Nevét a fennmaradt írásos források 1238-ban említik először \"Corpona\" néven, amikor a király megerősíti a korponai szászok és a bozóki apátság közötti vámegyezséget. A tatárjárás a települést teljesen elpusztította. A város 1244-ben IV. Bélától kapott ismét kiváltságlevelet. Temploma már a 13. században állt. 1393-ban vásártartási jogot kapott. A 15. század elején védőfalakkal vették körül, majd Giskra katonáinak 1440-es támadása után a templomot még külön erődítménnyel is körülvették. A huszita sereg majd 20 évig birtokolta a várat, amikor is Mátyás király kiverte őket a környékről. 1546-ban a város feletti hegycsúcsra őrtornyot építettek, melyet a köznyelv Tarisznyavárként emlegetett. 1564-ben az alsó kapu elé külső erődöt emeltek, melyet 1905-ben bontottak le. 1582-ben a török sikertelenül ostromolta. Az állandó török veszély miatt a 17. század végéig Hont vármegye székhelye volt.
1604-ben Bocskai vezére, Rhédey Ferenc foglalta el. 1605 novemberében országgyűlés színhelye volt. 1605. november 17-én vonult Bocskai fejedelem Korponára huszonkét vármegye, valamint a felső-magyarországi szabad királyi városok s Erdély követeivel, e mellett közel 7000 főnyi lovas huszársereggel, továbbá megközelítően 10 000 főnyi hajdúval és megkezdődött a Korponai Országgyűlés. Az országgyűlés határozatai több, mint kétszáz évig, egészen 1848-ig terjedően meghatározták Magyarország közjogi alkotmányozását.

A Hont-Pázmány nemzetség ősei

 Kézai Simon szerint, Hont (Hunt) és Pázmány (Patzmann) testvérek, akik Svábföldről mint páncélos vitézek Szicíliába indultak, Géza fejedelem azonban feltartóztatta őket.Ők az első megtelepedett lovagok és nekik jutott az a tisztesség, hogy a Esztergomban lovaggá üssék Szent Istvánt. Valószínűbb azonban, hogy 983-ban telepedtek le Magyarországon, amikor II. Ottó császár halála eltérítette őket attól a szándékuktól, hogy Szicíliában a szaracénok ellen harcoljanak. Más vélemény szerint Gizella királyné kíséretében érkeztek Magyarországra 996-ban. A Koppány vezér ellen vívott csatában Szent István király oldalán, királyi testőrként harcoltak.

A Hont nemzetség ősi javai Esztergom és Hont megyében voltak. Egy 1135. évi oklevél szerint Szent István király a Duna mellett, annak bal partján, Csenke faluban Hont ispán számára állatok legeltetésére, a pásztoroknak pedig földművelésre 20 ekényi földet adott. Hont fia, Bény a Garam folyó mellett jutott szintén István király adományából 10 eke földhöz, kaszálóhoz és berekhez, amit – az adományos nevéről – Bénynek neveztek. Ugyancsak István király adta a szintén e nemzetségbe tartozó Lampert ispánnak Egyházmarótot és Palatnyát.

A Hont-Pázmány nemzetség ősei

 Kézai Simon szerint, Hont (Hunt) és Pázmány (Patzmann) testvérek, akik Svábföldről mint páncélos vitézek Szicíliába indultak, Géza fejedelem azonban feltartóztatta őket.Ők az első megtelepedett lovagok és nekik jutott az a tisztesség, hogy a Esztergomban lovaggá üssék Szent Istvánt. Valószínűbb azonban, hogy 983-ban telepedtek le Magyarországon, amikor II. Ottó császár halála eltérítette őket attól a szándékuktól, hogy Szicíliában a szaracénok ellen harcoljanak. Más vélemény szerint Gizella királyné kíséretében érkeztek Magyarországra 996-ban. A Koppány vezér ellen vívott csatában Szent István király oldalán, királyi testőrként harcoltak.

A Hont nemzetség ősi javai Esztergom és Hont megyében voltak. Egy 1135. évi oklevél szerint Szent István király a Duna mellett, annak bal partján, Csenke faluban Hont ispán számára állatok legeltetésére, a pásztoroknak pedig földművelésre 20 ekényi földet adott. Hont fia, Bény a Garam folyó mellett jutott szintén István király adományából 10 eke földhöz, kaszálóhoz és berekhez, amit – az adományos nevéről – Bénynek neveztek. Ugyancsak István király adta a szintén e nemzetségbe tartozó Lampert ispánnak Egyházmarótot és Palatnyát.