A Hont-Pázmány nemzetség ősei
A Hont-Pázmány nemzetség ősei
Kézai Simon szerint, Hont (Hunt) és Pázmány (Patzmann) testvérek, akik Svábföldről mint páncélos vitézek Szicíliába indultak, Géza fejedelem azonban feltartóztatta őket.Ők az első megtelepedett lovagok és nekik jutott az a tisztesség, hogy a Esztergomban lovaggá üssék Szent Istvánt. Valószínűbb azonban, hogy 983-ban telepedtek le Magyarországon, amikor II. Ottó császár halála eltérítette őket attól a szándékuktól, hogy Szicíliában a szaracénok ellen harcoljanak. Más vélemény szerint Gizella királyné kíséretében érkeztek Magyarországra 996-ban. A Koppány vezér ellen vívott csatában Szent István király oldalán, királyi testőrként harcoltak.
A Hont nemzetség ősi javai Esztergom és Hont megyében voltak. Egy 1135. évi oklevél szerint Szent István király a Duna mellett, annak bal partján, Csenke faluban Hont ispán számára állatok legeltetésére, a pásztoroknak pedig földművelésre 20 ekényi földet adott. Hont fia, Bény a Garam folyó mellett jutott szintén István király adományából 10 eke földhöz, kaszálóhoz és berekhez, amit – az adományos nevéről – Bénynek neveztek. Ugyancsak István király adta a szintén e nemzetségbe tartozó Lampert ispánnak Egyházmarótot és Palatnyát.
